Ige:

Olvassunk az Igét Ézs 42,1-7!

Folytatjuk a testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról a sorozatot. A zsoltárokban kijelentett próféciák után Ézsaiás prófétától olvasunk Igéket, melyek J. Kr.-ról mint Isten Szolgájáról szólnak.

A most felolvasott próféciában az Úr bemutatja az Ő Szolgáját, Akiben J. Kr.-ra ismerhetünk. Három kérdésről fogok szólni. 1. Milyen volt Istennek és az Ő Szolgájának a viszonya? 2. Mi volt J. Kr.-nak, mint az Úr Szolgájának a feladata e földön? 3. Milyen volt a Szolga magatartása és jelleme?

1.) Az Úr és Szolgájának a viszonya. Különleges, nem a szokásos Úr és szolga viszony. Így mutatta be Őt Isten az 1. v.-ben: Íme az én szolgám, akit gyámolítok (=megtartok), az én választottam, akit szívem (=lelkem) kedvel, lelkemet (=szellememet) adtam ő belé…

A Szolgát Isten gyámolítja, azaz megtartja, támogatja. Különös módon Isten szolgál a Szolgának, így Ő, a Szolga Isten erejével szolgál!

A  Szolga Isten választottja és kedveltje. Zsolt 4:4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr. Az Úr (Jehovah) szíve, szó szerint a lelke kedveli Őt. Más szóval gyönyörködik, örömét leli Benne. Ezt az Atya J. Kr. felől hangos szóval is kifejezésre juttatta. 1. A bemerítésekor: Márk 1:11 Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. 2. A megdicsőülés hegyén: Mát 17,5: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.

Isten a Szellemét adta Ő belé. Olvassuk el Luk 4,16-21. Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem. Ahogyan olvastuk, azért kapta az Úr Szellemét, hogy el tudja végezni mindazt a munkát, amit Isten rábízott.

Az Alapige 5-6 v.-ben azt olvastuk: Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ad a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr (=Jehovah), hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek. Az Úr, a Mindenható, a Teremtő és az életet fenntartó Isten jelentette ki, hogy J. Kr.-t Ő hívta el igazsággal, fogja a kezét és megőrzi.

Az Úr Jézus itt a földön ebben a tudatban, ennek az erejében élt. Ez meglátszott az Ő életén, járásán. Isten ezen szavainak nagy próbája volt a kereszten, amikor felkiáltott: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Miért nem fogod a kezem? Nem őrzöl tovább? De Urunk J. Kr. kiállta a próbát, és már tudjuk mi is, hogy akkor Urunk ott a sötétségben a mindenség legnagyobb győzelmét aratta.

Testvérek! Minket, hívő embereket is elhívott az Úr. Nekünk is adta az Ő Szellemét. Velünk van, fogja a kezünket. De minket is beleenged néha próbákba, hogy tanuljunk meg hitben járni, akkor is bízni Benne, ha a körülmények mind azt harsogják: Elhagyott az Úr! Ez soha nem igaz! Minket már nem hagy el az Úr! Nem hagyja el az Ő gyermekeit, de az Ő szolgáit sem a szolgálatban!

2.) Mi volt a Szolga, J. Kr. feladata e földön?

A törvényt igazán tanítani. 1b: törvényt beszél a népeknek. 3b: a törvényt igazán jelenti meg. 4b: míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. A törvény (mispat) szónak, ami itt mind a 3 versben szerepel, az első jelentése: Ítélet, ítélettétel. A második jelentése: igazság, törvényesség. A mózesi törvényre nem ezt a szót használja az Ige. Tehát J. Kr., Aki maga volt az igazság, a valóság, az igazságot hirdette. Ahogyan korábban is szó volt arról, hogy királyi székének az alapja az igazság, jogosság, törvényesség. Az Úr által hirdetett igazság megítéli az embert. Így tartozik össze az ítélet és az igazság. Ján 12:48 Aki … nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (=megítélje): a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja (=ítéli meg) azt az utolsó napon. És mi az, amit az Úr J. törvényül, igazságként hirdet? Ezt a Ján 3,16 jól összefoglalja. Vagyis Isten szeretetből, a megmentésünkért küldte el a Fiát, és minden azon fordul meg, hogy az ember hisz-e Benne. Elfogadja-e J. Kr. megváltását, vagy elutasítja? Aki befogadja Őt, annak új élete lesz, és abban maga az Úr Jézus betölti Isten igazságát.

6b: Népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Más szóval: Általad leszek szövetségben a néppel, és világosság leszel a nemzetek számára. Ez is Urunk munkája, feladata volt e földön, hogy a világ világossága legyen. Lénye, élete, szavai ragyogjanak be a bűn miatt sötét világba, és Általa lehet kapcsolat (=szövetség) Isten és ember között. Isten akaratából Ő az egyetlen Út az Atyához.

J. Kr. hozott megoldást a vakoknak és a foglyoknak. 7. v.: Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Amíg az embert az Úr meg nem világosítja, nem is tudja hogy vak és fogoly. Nem tudja, hogy sötét börtönben ül, mert a Sátán megvakította és becsapta. A vakok szemeit csak J. Kr. tudja megnyitni. E földön sok test szerint vak embert tett látóvá, de ez csak a jelképe volt annak, hogy a szellemi vakot is képes látóvá tenni. A megnyílt szemű ember látja, hogy a bűnnek és a sátánnak a rabja. De azt is látja, hogy J. Kr. le tudja oldani a láncait. Így olvasta fel maga az Úr az Igét a zsinagógában. Luk 4,18-19: Az Úrnak lelke Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

Testvérek! Mennyi hazugág, ámítás volt/van ezen a téren is! Felvilágosodásnak nevezik a mai napig azt a kort, amikor az ember megtagadta Istent, és helyette sátáni befolyásra saját magát és a tudományt istenítette. Amikor Isten törvényeit bilincsnek, az Úrhoz ragaszkodó életet fogságnak állították be. Azóta hová jutott a világ!? Szinte tapintható sötétségbe, és áthatolhatatlan vakságba, elképesztő bűnökkel, nemi eltévelyedéssel, fajtalansággal megkötözve úgy, hogy közben azt hiszik, és azt hirdetik, hogy ez a szabadság és ez a világosság!

3.) A Szolga magatartása és jelleme

(1) Csendes, szelíd és alázatos. 2. vers: Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Az Úr az emberek szívének mélyén csendben végzi a munkáját. A lárma, kiáltozás, nagy hírverés nem az Ő módszere. Tudjuk, hogy volt, amikor sokezres tömeg követte, de nem Ő trombitálta össze. Maguktól jöttek, mert betegek voltak, el voltak gyötörve, valami valóságos jót kerestek, és Jézus más volt, mint az ő vezetőik, a farizeusok, az írástudók és a törvénytanítók.

(2) J. Kr. irgalmas. 3. vers: Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet (=mécses kanócát) nem oltja ki. Az Úr Jézus magatartása egészen más volt, mint a korabeli írástudóké és farizeusoké. Azok lenézték, ostorozták és kárhoztatták a tudatlan népet. Az Úr Jézus nem. Ő tudta, hogy mindenki beteg. Mindenki olyan, mint a törött nádszál, és mint a pislogó kanóc a mécsesben. Ahogy az Ige írja: Ézs 1:5-6 Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

Az Úr ránézett az emberekre, és szánalomra indult. Olvassuk el Mát 12,9-21. Ebben a történetben látszik a farizeusok keménységével szemben Urunk irgalma. Nem véletlen, hogy Máté az Úr Szellemétől indítva éppen azt idézi, amit az alapigében felolvastunk J. Kr.-ról, Aki a megrepedezett nádat nem töri el…

A nép megvetettjei, a betegek, lenézett bűnösök, az utcanők, a paráznák, a vámszedők, akik népük vezetőitől csak dorgálást kaptak, de biztató szavakat, az életükre megoldást nem, azok vonzódtak Jézushoz, mert nem vetette meg őket. Sokan megtértek, megváltozott az életük. Erről az Úr Jézus a következőt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Máté 21:31b-32 Bizony mondom nektek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki. Vagyis a főpapok, a vének, a farizeusok és az írástudók nem tartották magukat bűnösöknek. Nem vették magukra János megtérésre intő felhívását. De a nyilvánvalóan bűnösök megtértek, így megelőzték a vallásos, úgynevezett „jó embereket” az Isten országában. A bűnösök megértették, hogy Jézus szereti őket, megbocsátja a bűneiket, és meg is szabadítja őket a bűntől. Sok bűnadósságukat kifizette, ezért nagyon szerették Őt.

Testvérek! Ma is ugyanez a helyzet. Megfigyelhetjük, hogy a nyilvánvalóan nagy bűnösök nagyon hálásak J. Kr.-nak bűneik bocsánatáért, és azért, hogy értelmetlen életüknek értelmet adott, hogy a megrepedt nádszál életüket nem törte el, hanem meggyógyította. A pislogó mécseshez hasonló lelküket nem oltotta ki, hanem lángra lobbantotta, és most már a szívük az Úré, szeretik Őt, és a Szt. Sz. olajával az Úrért égnek.

(3) J. Kr. maga szilárdan megállt. 4. vers: Nem pislog (=nem pislákol) és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít. Az Atya akaratához, a kijelentett Igéhez ragaszkodott akkor is, amikor a mi bűneink miatt a kereszten Őt sújtotta Isten igazságos ítélete. Csendes, szelíd, alázatos jelleme és az emberek felé való irgalma miatt Isten ítéletéből és igazságából semmit el nem hagyott sem eljárásában, sem tanításában. Ahhoz hű volt. Erre nekünk is vigyáznunk kell, hogy az irgalom nem jelentheti a bűnnel való megalkuvást!

Befejezem:

A prófécián keresztül Isten bemutatta, hogy J. Kr. nemcsak az Ő Fia, nemcsak Király, hanem Szolga is, Akiben az Atya a kedvét leli.Mint Szolga csendes, szelíd, alázatos és irgalmas, ugyanakkor szilárd. A törvényt (az igazságot és ítéletet) igazán jelenti meg. Jött, hogy megnyissa a vakok szemeit, hogy a foglyokat a tömlöcből kihozza, és a fogházból a sötétben ülőket. Mindezt Isten megbízásából, és a Szt. Sz. ereje által úgy, hogy repedt nádszál életünket nem törte össze, pislogó mécshez hasonló életünket nem oltotta ki, hanem meggyógyított és helyre állított. Hála…

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Hálát adunk az egyik énekünk szavaival azért, hogy a pislogó kis mécset el nem oltod, s a megtört nádnak megkegyelmezel. Köszönjük, hogy Fiadat először szolgálni küldted hozzánk. Elvesztünk volna, ha először az igazság királyaként jön. Köszönjük, hogy Ő a Te törvényedet, az igazságot és az ítéletet igazán jelentette ki, hogy meghalt a mi bűneinkért, és Általa felénk szeretettel és irgalommal fordultál. Köszönjük, hogy Fiad nekünk is szolgált. Légy örökké áldva Atyánk, és legyen örökké áldott a mi Urunk, J. Kr.! Ámen.

Befejezésül énekeljük el a 47. sz. éneket: Nagy vagy te Isten…